meredély
meredély [e-e] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (irodalmi nyelvben) Meredek (I. 1) hely, lejtő, szakadék, szikla v. mélység; meredek (II.). Borzasztó, síkos, sötét, szédítő, vad meredély; az árok, a hegy, a part, a szikla, az út meredélye; lerohan, lecsúszik a meredélyen. Nekiugratott lovával a meredélynek. El, vissza innen, e réműletes Széditő meredélynek pereméről! (Vajda János) Ajtót nyitunk s egyszerre ott az örvény, | lábunk alatt tízölnyi meredély. (Kosztolányi Dezső) A kereszt ott állt még, ahol a kispap leesett hajdan, de Imrus már nem borzadozott a meredélyeken. (Babits Mihály)
II. melléknév (ritka, régies) Meredek (I. 1). Néhol a hegyvágányokból [= hasadékokból]… meredély út vonul alá. (Jókai Mór)
