meredez
meredez [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë] meredezik [e-e-ë]
1. (rendsz. 3. személyben) (kissé választékos) Csoportosan, itt is, ott is mered (4), (ki)áll, emelkedik vmi. Kémények meredeznek a háztetőkön. Nagy sziklák meredeznek az égre. Néhány jegenye meredezik az ég felé. Az állán öt darab hosszú ősz szőrszál meredezett. (Mikszáth Kálmán) A régi jegenyefasor sudarai… nyurgán meredeztek a sáros, fekete út két oldalán. (Kaffka Margit)
2. (ritka) (főként meredez alakban) hosszasan rámeredve, meredt szemmel néz, bámul vkire, vmire. A vendégek… még nincsenek abba a kényelembe helyezve, hogy egymással mind megismerkedtek volna, s csak úgy meredeznek egymásra, mikor két ismeretlen találkozik. (Jókai Mór) A kocsis szemei bambán meredeztek szerte. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: felmeredez; kimeredez; lemeredez.
meredezés; meredezett; meredező.
