méricskél
méricskél ige -t, -jen [ë] (bizalmas, gyak. tréfás)
tárgyas Piszmogva, gyak. fölösleges pontosságra törekedve méreget (1) vmit. Két hónapig méricskélték a földet. Ezt már fojtottan és kicsit határozatlanul mormogja; gyűrűs, fehér kezével lassan méricskélve a fehér tejet. (Kaffka Margit) Egymás mellé állítottak, háttal, összekoccantották fejünket s méricskéltek. (Kuncz Aladár) || a. (tárgy nélkül) (-t ragos mértékhatározóval is) Egész nap méricskél. Sokat méricskélt.
Igekötős igék: elméricskél; kiméricskél; leméricskél.
méricskélés; méricskélő.
