meszel
meszel [e-e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas Vízben feloldott, hígított, oltott mésszel folyamatosan bemázol, beken vmit. Falat meszel; meszeli a fákat, a kerítést; meszeli a házat, a szobát: m. a ház, a szoba falát. A ház kívülről fehérre volt meszelve, de belül a szobák pingálva voltak. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Falat meszel. Itt az ideje, hogy meszeljünk. Holnap meszelünk. Gondozza a teheneket, rendben tartja az épületeket, tapaszt, meszel, tataroz. (Nagy Lajos)
2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) (Fehérre) meszel: fehérre fest. Fehérre meszelt minden bajuszt, hajat és szakállt a zúzmara. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Meszeli magát: túlságosan kendőzi, púderozza magát.
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) <Céllövészetben> tárcsa lengetésével jelzi, hogy nincs találat.
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, katonaság) <Fényszóró> sugárkévéjével a földet söpri, pásztázza annak jeléül, hogy a gyakorlatnak, készültségnek vége.
Igekötős igék: átmeszel; bemeszel; kimeszel; lemeszel; összemeszel; végigmeszel.
meszelget; meszelhető; meszelt; meszeltet.
