metélt
metélt [e] melléknév és főnév (konyhaművészet)
I. melléknév -en [e] Apró darabokra vágott <ételnemű>. Kockára metélt tészta, zöldség; szeletekre metélt szalonna.
II. főnév -et, -je [e, e] (többnyire egyes számban) Különböző vastagságú, hosszú csíkokra vágott gyúrt tészta, amelyet levesbe főzve betétként, ill. vízben kifőzve mákkal, túróval, dióval stb.-vel megszórva fogyasztanak. Mákos, túrós metélt; húsleves metélttel. Vacsorára diós metéltet eszünk. A kalarábét nem szeretem, se a darás metéltet. Más egyebet mindent főzhet. (Gárdonyi Géza) Az albíró… keservesen látta, hogy a tál túrós csusza… nem galuska formára van vágva, mint az Alföldön szokás, hanem metéltnek. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): burgonyametélt.
metéltes.
