metszet
metszet [meccet] főnév -et, -e [ë, e]
1. (mértan) Az a síkidom, amely egy test átmetszése útján keletkezik. Hosszanti metszet. A fatörzs hosszanti metszetén erezet látszik. || a. (mértan) Az ezt ábrázoló rajz. A ház metszete.
2. (tudományos) Vmely anyagból mikroszkópi vizsgálat céljára vágott vékony lemez. A kioperált daganatból a kórkép megállapítására metszetet készítettek.
3. (művészettörténet, nyomdászat) Sokszorosítás céljára rézből, acélból, fából v. linóleumból való lemezbe vésett v. karcolt rajz, ill. az arról készült levonat. Szobáját szép metszetek díszítik. A fehér táj, kint, az emeleti | ablakon túl, amely keretezi, | …melyet két… | üvege japán metszetnek mutat, | majdnem egész üres. (Szabó Lőrinc)
4. (irodalomtudomány) <Verssor belsejében> nyugvópont, ahol a verselés szabályai szerint egy szó v. versláb véget ér; cezúra. A hexameterben a metszet a harmadik lábat vágja ketté.
Szóösszetétel(ek): 1. metszetárus; metszetgyűjtemény; metszetrajz; 2. acélmetszet; aranymetszet; fametszet; harántmetszet; hosszmetszet; keresztmetszet; kúpmetszet; lábmetszet; linóleummetszet; rézmetszet; sormetszet.
metszetes; metszeti; metszetű.
