mézel
mézel [e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyatlan <Méh> mézet gyűjt. Az idén jól mézeltek a méhek.
2. tárgyas (ritka) Mézzel édesít vmit; mézez. Ott Júdit asszony, abárló kezében, Hurkát kanyargat a zsir-tóba épen, …Bent, asztalánál, húga, egy teli Képű menyecske, a bort mézeli. (Arany János)
Igekötős igék: bemézel; lemézel; megmézel; összemézel.
mézelés; mézelő; mézelt; mézeltet.
