meztelenség
meztelenség főnév -et, -e [ë, e], (népies, választékos) mezítelenség
1. A meztelen (1) melléknévvel kifejezett állapot. Botrányos, szemérmetlen meztelenség. || a. Vkinek, vminek meztelen (1–2) volta. Karjának, nyakának, testének meztelensége; leplezi, mutogatja, szégyelli, takargatja meztelenségét.
2. (átvitt értelemben) Vminek meztelen (5) mivolta, nyers, leplezetlen, őszinte, csupasz valósága. Nézzük a tényeket a maguk meztelenségében. Egész meztelenségében lefestette jellemét. Réty szívét borzadás tölté el… ez asszony lelkét egész meztelenségében látva. (Eötvös József) A bevégzett tény előttünk fekszik egész meztelenségében. (Mikszáth Kálmán)
