mímel
mímel [ë v. e] tárgyas ige -t, -jen [ë] (választékos)
1. Színlel, tettet vmit. Közönyt, közönyös arcot mímel. Ne mímeld az alvást! Imrus csak mímelte az olvasást. (Babits Mihály) Más költők – … | Mocskolják magukat szegyig, | koholt képekkel és szeszekkel | mímeljen mámort mindegyik. (József Attila)
2. (ritka) Utánoz vkit, vmit. Csalódásig híven mímeli társa beszédmódját. Igen jól tudja mímelni a nagy császárt, s erősen is hasonlít hozzá. (Jókai Mór) Mintha bagoly mímelné a pávát… (Mikszáth Kálmán)
mímelés; mímelget; mímelhető; mímelő; mímelt.
