mimikri
mimikri főnév -t, -je [e]
1. (biológia) Vmely állatnak v. növénynek az a sajátsága, hogy színével, alakjával, kül. színének egy időre való megváltoztatásával alkalmazkodik környezetéhez. A mimikri az állatok egyik fegyvere a létért való küzdelemben. [A nyulaknak] a gondviselés olyan színű szőrt adott, mint a föld színe, hogy hozzálapulva, úgyszólván láthatatlanok legyenek. Ez az úgynevezett mimikri. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, választékos) Az a magatartás, mellyel vki – rendsz. érdekből – alkalmazkodik a környezetéhez, és másnak mutatja magát, mint ami. Mimikrijével sok előnyt szerzett magának. [Egy ügyvéd mondja:] Tanulni kell a mimikri látásából; amilyen a környezeted, légy olyan magad is. (Ambrus Zoltán) Abban a mélységes megbántódottságban már nem voltam a csécsi magamutogató és pompavágyó, hanem megbúvó és mimikribe menekülő. (Móricz Zsigmond)
mimikris.
