mindkettő
mindkettő számnév, tőszámnév (csak főnévi) (kissé választékos)
1. A két szóban forgó dolog közül egyik is, másik is; <kettőről szólva:> mindegyik; mind a kettő. Két számtanpélda volt feladva, mindkettőt jól megcsinálta.
2. A két szóban forgó személy közül egyik is, másik is; <két személyről szólva:> mindegyik; mind a kettő. Két barátomat meghívtam. Mindkettő meg is jelent. Mindkettőnek sötét és mogorva volt az arca. (Nagy Lajos) || 21 <Megszemélyesítésben is.> S uj fájdalom vett mindkettőn hatalmat: | a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak. (Babits Mihály) || 22 (személyragos alakban csak többes számban és (ritka, régies) egyes szám 3. személyben) ..teje, -nk, -tök, -jük v. ..tejök: a személyraggal megjelölt és még egy másik személy együtt. Két gyermeke van, mindkettő egyformán jól tanul. Italt adott mindkettőtöknek Ottó. (Katona József) Mindkettejök… deli, s fürge fiú, Jó Szondi kegyencei. (Czuczor Gergely) Apámtól féltem… Több mint négy évtized kellett hozzá, hogy… békét kössünk egymással… Ma már dér lepi mindkettőnk fejét. (Szabó Lőrinc)
3. határozóragos alak (határozószó-szerűen) Mindketten: a két ismert, szóban forgó személy együtt. [Hogy vannak a szüleid?] – Köszönöm, mindketten egészségesek.
