minduntalan
minduntalan [d-u] határozószó, általános
1. Egymás után nagyon sokszor, újra meg újra. Minduntalan elnyomott az álom. Minduntalan sírva fakad. Kínálgatja őket a jó háziasszony… Ott sürög, ott forog s mondja minduntalan: „Tessék, szomszéd uram, tessék, komám uram!” (Petőfi Sándor) Minduntalan rés nyílik, melyen át… az élet arany színét… megpillantjuk. (Péterfy Jenő) A fiú minduntalan eltűnik s ha kérdik, hol járt, csak ötöl-hatol. (Móricz Zsigmond) || a. Minden adódó alkalommal fölöslegesen is. Minduntalan figyelmeztet vkit; minduntalan pénzért zaklat vkit. Nem szaladgálhatok hozzá minduntalan.
2. (ritka) Szünet nélkül, félbeszakítás nélkül; folytonosan. A lélek ép, …A multnak fekete Emlékezete | …rajta van Letéphetetlenűl, minduntalan. (Petőfi Sándor) Művész hazája széles e világ… De szívem azt sugja minduntalan, Hogy a költőnek egy – csak egy hazája van. (Arany János)
