mire
mire [e] ragos névmás és határozószó (a mi kérdő névmás -re ragos alakja)
I. ragos névmás Ld. mi.
II. határozószó, kérdő
1. Milyen célra? Mire jó ez? Mire kell ez neked? Mire való ez?
2. (ritka, népies) Milyen okból?, milyen alapon?, milyen meggondolások alapján? Mire hányja-veti úgy magát? Mire hordja úgy fenn az orrát? || a.* (bizalmas) Mire föl?: miért?, milyen alapon?
Kerülendő szó vagy kifejezés.
III. határozószó, vonatkozó (kötőszóként)
1. <Olyan előidejű cselekvés végpontját jelöli, amelynek bekövetkezte előtt a főmondat cselekménye már végbement:> amikorra. Mire odaértem, halott volt. Mire hazaértünk, megeredt az eső. Mire katona leszel, már nem fog fájni. Mire az óra egyet üt: Üres a híd, – csend mindenütt. (Arany János) Mire a professzor feljött a lépcsőn, akkorra ő már régen kint volt a sötét folyosóból. (Móricz Zsigmond) Mire a béredet kikapnád, | a tőkéseké a haszon. (József Attila)
2.* <Következményes v. időhatározói értelmű mondat előtt, közvetlen utóidejű cselekvést vezet be:> és erre; és rögtön azután; és ezzel kapcsolatban. Megtaszított, mire én elestem. Összeszidtam, mire elrohant. Nem fértek a fiatalasszonnyal, zsörtölődtek, pletykáztak, mire a fiú kitiltotta őket a házból. (Nagy Lajos)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Szóösszetétel(ek): amire.
