modoros
modoros melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, akinek nem természetes, hanem erőltetett, felvett, gyak. vkinek, vminek az utánzására törekvő modora (1a) van. Modoros író, művész, színész, szónok.
2. Az ilyen emberre jellemző <megnyilatkozás>. Modoros előadás, stílus, viselkedés. Az első énekesnő … éneke szaggatott, egyhangú és modoros. (Vörösmarty Mihály)
modorosság.
