módos
módos melléknév -an, -abb
1. (népies) Jómódú, vagyonos, tehetős <személy>. Módos gazda, polgár; módos község. A módosabb gazdaemberek fiai nyalkán kurjongatták végig az utcákat. (Tolnai Lajos) Ha módos ember hal meg, még a tizedik faluba is elhozzák János papot a temetésre. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka, népies) Ilyen személyre valló <ruházat, viselet>. Vidám a nézése, módos a ruhája, Cifra, s cifrán lépked büszke paripája. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (tájszó, régies) A körülményekhez illő, illendő <magatartás>. Éppen akkor ment el mellettük Kántor István lánya, módosan köszöntvén a beszélgető urakat. (Vas Gereben) Szegény édesanyád sírt örömében, hogy oly módosan viseled magad. (Gyulai Pál)
3. (tájszó) Tetszetős, csinos, szemrevaló. Milyen kár érte, hogy herceg; mikor olyan módos lenne parasztlegénynek is. (Mikszáth Kálmán)
módosság.
