módszer
módszer főnév
1. Azoknak a gyakorlati módoknak, eljárásoknak összessége, amelyeket vki vmely cél elérésére tudatosan felhasznál. Agitációs módszer; → angol módszer; bevált módszer; → direkt módszer; harci módszer → játszva tanító módszer; → kérdve kifejtő módszer; kipróbált, korszerű módszer; → munkáltató módszer; nevelési, oktatási, pedagógiai, régi, szemléltető, taktikai, tanítási, új módszer. Nagy különbség van a vörösszeplős … kisasszony és az ő leányai tanítási módszere között. (Krúdy Gyula) Írni-olvasni … még édesanyám tanított meg … Volt neki valami eredeti módszere, ami hasonlít a mai szemléltető tanításhoz. (Móricz Zsigmond)
2. (tudományos) Olyan tervszerű és következetes eljárás, amellyel vmely tudomány területén egyetemes érvényű, igazolható tételekhez juthatunk, s rendszerbe foglalhatjuk őket; metódus. Deduktív, induktív módszer; dialektikus módszer; → genetikus módszer; → kirekesztő módszer; természettudományi módszer; a filozófia módszere. A modern irodalomtörténeti módszer kedvelt eljárását, mely előszeretettel keresi a kapcsolatot az irodalmi mű s szerzője élete közt: a görög íróknál nem alkalmazhatjuk. (Péterfy Jenő)
Szóösszetétel(ek): 1. módszeralkalmazás; 2. munkamódszer.
módszeri; módszerű.
