mondás
mondás főnév -t, -ok, -a
1. (ritka) A mond igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vmit mondanak. Beszéd, ítélet, vélemény mondása. Kétszeri mondást – mint lebüvölten – Hallgat el, aztán így rebegi: | „Bárczi Benőt én meg nem öltem.” (Arany János) || a. Ennek eredménye; kijelentés, nyilatkozat. Jóízű, tréfás mondás. Kopereczky együgyű mondásai … keringtek a társaságokban. (Mikszáth Kálmán) Mondásaik, jellemző vonásaik állandóan ajkunkon voltak. (Kuncz Aladár) || b. (régies) Kifejezés (4). Tele vannak … káromlással s mindenek felett vaskos mondásokkal. (Móricz Zsigmond)
2. Vmely gyakorlati tudnivalót v. életbölcsességet tömören és szemléletesen közlő, állandósult formában tovább élő kijelentés. Bölcs, jeles mondás; népi mondások az időjárásról; → tételes mondás. Megfordíthatjuk Hamlet mondását: az ember csipetnyi por s mégis remekmű. (Péterfy Jenő) A nagymama … az uzsonnánál tanúságos mondásokat faragott az esetből. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): aranymondás; igazmondás; jövendőmondás; közmondás; nagyotmondás; szokásmondás; szólásmondás; szövegmondás; tollbamondás.
