monokli
monokli főnév -t, -ja (elavulóban)
1. Csak fél szemre való, a szemgödör körüli arcbőr ráncaiba illesztett, szorított, rendsz. keret nélküli szemüveg; férfiak viselték. Szemére illesztette a monoklit. Levette a monokliját. Föltette a monokliját, és megvető arccal beült a csukott taxiba. (Hunyady Sándor) Szemén mereven ül a monokli. (Nagy Lajos)
2. (bizalmas, tréfás) A szemnek erős ütéstől megdagadt, véraláfutásos környéke. Mi az, monoklit kaptál? A mérkőzés után hetekig monoklival járt.
Szóösszetétel(ek): monokliviselet; monoklizsinór.
monoklis.
