morál
morál főnév -t, -ja (csak egyes számban)
1. (választékos) Erkölcs, erkölcsiség. → Kettős morál. Hazudni rút. Ez ellen a morál, | A társas illem egykint perorál. (Arany János) Ahol nincs elég kenyér, ott nincs elég morál. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) Erkölcsi tanulság. A mese morálja.
Szóösszetétel(ek): adómorál.
