mosó
mosó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy, dolog>, aki, amely éppen mos vmit, ritk. vkit, ill. amely állandóan, rendszeresen mos vmit. A ruhát mosó asszony; a gyapjút mosó munkás; a magát tisztára mosó férfi; a fiára mosó anya; a partot mosó víz. || a. Mosásra haszn., vele kapcs. Mosó berendezés. || b. Olyan <kelme, ruhadarab>, amely mosható, amelyet mosással tisztítanak anélkül, hogy ezzel kárt tennének benne. Mosó anyag, áru, blúz, kelme, ruha, selyem. Az anyák soványan, kék mosó ruhájukban … nyújtogatták … a búzás tálakat s tányérokat. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ja (ritka)
1. Mosó személy. Három obolt [=obulust] fizettem a mosónak. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (ritka) Az a helyiség, amelyben mosnak, mosni szoktak. Ma egész nap a mosóban van.
3. (ritka) Mosoda. Még nem hozta el a fehérneműt a mosóból.
Szóösszetétel(ek): 1. mosódeszka; mosódézsa; mosóedény; mosófa; mosóház; mosóhely; mosóintézet; mosókád; mosókatlan; mosókészülék; mosópad; mosórongy; mosószámla; mosóüst; mosóvíz; 2. aranymosó, ércmosó; kutyamosó, lágymosó, salakmosó; szőlőmosó.
