mosoly
mosoly főnév -t, -ok, -a
1. Derűnek, vidámságnak hangtalan kifejeződése, ill. tükröződése az arcvonásokon (kül. a száj és a szem körül). → Archaikus mosoly; barátságos, diadalmas, hamis, huncut, kacér, kedves, kegyes, leereszkedő mosoly, → merev, nyájas, pajzán mosoly, → széles mosoly, szelíd mosoly; arcán mosoly fut át; mosoly suhan át (→ átsuhan) vkinek az arcán v. az ajkán; mosoly játszik ← az ajkán, az arcán; mosolyra → derít vkit; mosolyra derül, fakad; száját mosolyra → húzza; mosolyra → húzódik vkinek az ajka v. a szája; mosolyra indít, késztet vkit; mosolyra nyílik az ajka, a szája; ajkát v. száját mosolyra húzza szét (→ széthúz); mosolyra vonja ajkát; mosolyt csal az arcára vmi. Nem tudja elfojtani a mosolyát. A gazda … Gondüző pipáját a tüzbe meríti; Nyájas szavu nője mosolyra deríti. (Arany János) Nevess, Philoklet … méla mosolyod Jól esik nekem, mint az őszi nap. (Tóth Árpád) A mosolyra gondolok nyugodtan, Egykedvűen, az örök mosolyra. (Juhász Gyula) || a. Más érzelmeknek, főként keserűségnek, fájdalomnak, gúnynak, fölénynek az előbbihez hasonló, de némileg módosult kifejeződése, ill. tükröződése az arcvonásokon. Álnok, fájdalmas, fölényes, gúnyos, szánakozó, szemtelen, szenvedő, szomorú mosoly. Arcán fanyar mosoly jelent meg. Az arcon valami nyugtalanító, kihívó mosoly – bántó, ostoba és önhitt mosolya a megvetésnek. (Karinthy Frigyes)
2. (főleg birtokos jelzővel) (átvitt értelemben, költői) Vminek olyan megnyilatkozása, hatása, ill. olyan jelenség, amely vidámságot, derűt kelt. A természetnek … Nincs már üditő mosolya! (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. mosolyfakasztó; 2. gúnymosoly.
mosolyodik; mosolytalan; mosolyú.
