mozdul
mozdul tárgyatlan ige -t, -jon
1. Helyét, nyugalmi helyzetét változtatni kezdi; mozogni kezd. Hirtelen, lassan mozdul. Mozdul a karja. Mozdul a szekér. || a. (rendsz. tagadó mondatban) A legkisebb mozdulatot teszi. Nem mozdul; (egyetlen) → arcizma sem mozdul. Ne mozdulj! Mozdulni sem bírok. Szélcsend van, egy falevél sem mozdul. [Kont.] „Kezemben élet és halál, Halljátok pártütők! | Ki térdel, annak élet int!” | De nem mozdulnak ők! (Garay János) Nem mozdult a tenger … (Petőfi Sándor) Nem mozdulnak a tiszai hajók … (Juhász Gyula) Mozdul, mozog, nyújtózkodik az egész folyam. (Nagy Lajos)
2. (főleg felszólító módban) (kissé durva) Indul. Mozdulj!: eredj, lódulj! Mozduljatok már! Mozdulj, barát! – hangzék a biztató szó. (Vas Gereben) Állj fel! Mozdulj, indulj! (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) <Emberek csoportja> készülődik, cihelődik (pihenés után vmely tevékenységre útra). Megebédeltek az aratók, s máris mozdulnak. Még alig virrad, de már mozdul a ház. Mozdula egyszersmind hajnalban a tábor, Kiki lovat nyergel, rakodik, nyalábol. (Arany János)
3. (tagadó v. tiltó mondatban, rendsz. távolító értelmű határozóval) (választékos) Távozik, elhagy (vmely helyet). Egész éjszaka nem mozdult a beteg ágya mellől. Mihaszna ember, éjfélig se mozdul a kocsmából. Nem mozdult a helyéről. Gyermekem! | Ne mozdulj | Prága városából. (Arany János) Így vásár idején nem mozdulhatok a boltból egy percre sem. (Mikszáth Kálmán) Még a miniszter se mozdult. Kitűnően érezte magát. (Kosztolányi Dezső)
4. (választékos) <Szél> támad, fújni kezd. Szellő mozdul. Künn szél mozdult. (Mikszáth Kálmán) Felhőtlen az ég, izzik a nap, nem mozdul a levegő. (Nagy Lajos)
5. (átvitt értelemben) <Vmely ügy> eljut a holtpontról, kezd fejlődni haladni. Perük, ügyük végre mozdul. Kinevezésének ügye nem mozdul.
Igekötős igék: átmozdul; elmozdul; félremozdul; kimozdul; megmozdul.
mozdulás; mozduló.
