mozdulatlan
mozdulatlan melléknév és határozószó
I. melléknév -ul, -abb
1. Olyan, aki, ami (éppen) nem mozdul, nem mozog; nyugvó állapotban levő. Mozdulatlan arc, kéz; mozdulatlanul fekszik. S minden olyan mozdulatlan … Mult, jövendő tán együtt van Ebben az egy pillanatban? (Vajda János) A helyőrség bakái mozdulatlan sorfal. (Kaffka Margit) A két kéz úgy pihent | egymásban mozdulatlanúl, | mint két öngyilkos szerető, | akit már együtt fed a född. (Szabó Lőrinc) || a. (választékos) Olyan, ami soha nem mozdul; szilárdan álló. Mozdulatlan hegy, kőszobor, sziklatömb.
2. (átvitt értelemben, ritka, olykor rosszalló) Nem változó, nem fejlődő, egy helyben topogó; tespedő. A jobbágyság akkor még mozdulatlannak látszott.
II. határozószó (választékos) Mozdulatlanul. Ottan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. (Petőfi Sándor) Megállít a nagy búzaföldek Ragyogása az esti napban, Nyujtózkodnak a sárga táblák Fénylőn, komoran, mozdulatlan. (Tóth Árpád) Mozdulatlan álmodozva fekszem | a semmiben. (Szabó Lőrinc)
mozdulatlanság.
