mukkan
mukkan tárgyatlan ige -t, -jon (rendsz. tagadó mondatban főnévi igenévként) (bizalmas, hangutánzó)
<Személy> szóra nyitva a száját, (rövid, halk) hangot ad; szól(ni kezd). Nem tudta a leckét, mukkanni se tudott. Ha mukkansz, jaj neked! Mukkanni sem szabad senkinek, míg te alszol. (Jókai Mór) Szemtelenség …, hogy maga mukkanni is mer. (Ambrus Zoltán)
Igekötős igék: megmukkan.
mukkanó.
