munkakör
munkakör főnév
I. Az a terület, azon feladatok összessége, amely(ek)re vkinek működése, munkája állásából, beosztásából kifolyólag kiterjed; hatáskör. Minden alkalmazottnak megvan a maga pontos munkaköre. Ez kívül esik munkakörén. Ami … a munkakörét illeti …, azt későbben fogjuk … körvonalozni. (Mikszáth Kálmán)
2. Hivatali beosztás, ügykör. Munkakörét jól, rosszul látja el, tölti be. Ez a munkakör nehéz feladatokkal jár. Más munkakörbe került át. Új munkakörben dolgozik. Amidőn hivatal, lekötő munkakör, nehéz körülmények megengedik, itten szoktunk összejönni az ősi födél alatt. (Jókai Mór)
munkaköri; munkakörű.
