munkátlan
munkátlan melléknév és főnév, (ritka) munkátalan
I. melléknév -ul, -abb
1. (választékos, rosszalló) Olyan <személy, csoport>, aki, amely tunyaságból v. jómódja miatt munkát nem végez; dologtalan. A munkátlan nemesség; munkátlan csavargó. Elnézéssel bánt a léha, munkátlan emberrel. (Tolnai Lajos) || a. (választékos, rosszalló) Ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcsolatos. Munkátlan élet. Munkátlan jómódban él.
2. (ritka) Olyan <személy>, akinek nincs munkája; munka nélküli. A gazda mindenen csak mosolyog … Népnyomor, munkanélküliség, … harmincezer munkátlan kubikos, ez mind nem létezik neki. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan <eszköz>, amelyet éppen akkor nem használnak. Munkátlan toll áll előttem S puszta levelek [= üres lapok]. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -ok, -a v. -ja (ritka) Munkátlan (I. 1) személy. A munkátlanok léhaságait majmolta.
munkátlanság.
