művelt
művelt [e] melléknév és főnév, (régies) mívelt
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy, közösség>, akinek, amelynek a kor színvonalán álló általános műveltsége van. Művelt ember, lány. || a. Fejlett, kifinomult ízlésű, illő magatartású, viselkedésű <személy, közösség>. Művelt ember nem beszél így. Tudsz-e fínomúl beszélni Tudós és művelt férfiak előtt? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Vehetek-e neki selyemszoknyát? Vihetem-e művelt társaságok szalonjaiba? (Gárdonyi Géza) || b. Ilyen emberre jellemző, vele kapcsolatos. Művelt beszéd, hangnem, viselkedés.
2. Olyan <személy, közösség>, akinek, amelynek a tudomány v. a művészet vmely ágában alapos, széleskörű ismeretei vannak. Irodalmilag, technikailag művelt ember; zeneileg művelt közönség. || a. A történelmi körülményekhez képest fejlett civilizációjú. A művelt ókor szellemi nevelésének … főtárgya a retorika. (Babits Mihály)
3. (ritka) Művelés (1) alatt álló, olyan, amelyet művelnek; megművelt. Művelt földek.
II. főnév (A) műveltek: művelt személyek (összessége). Látszik, hogy Euripidész már ahhoz a nemzedékhez tartozik, melynél a gondolkodás és érzés különbsége széles árkot von a műveltek és a tömeg között. (Péterfy Jenő) Szemben azokkal a nyugtalan … műveltekkel, akik az artisztikus műben is csupán a gondolatot keresik, a kevésbé műveltekre … [Dickens] nem támaszkodhatott. (Ambrus Zoltán)
Szóösszetétel(ek): félművelt.
