műveltség
műveltség [művelcség v. műveltség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban), (régies) míveltség
1. Azoknak az anyagi és szellemi értékeknek összessége, amelyeket az emberi társadalom történelme folyamán létrehozott; kultúra, művelődés (2). Az emberi műveltség; a műveltség színvonala. Száz vas-útat, ezeret! | … Ezek a föld erei, Bennök árad a müveltség. (Petőfi Sándor) Forgassuk az emberi művelődés történetét, s lássuk meg benne, miképpen indul ki az ősember a sötét állati területből … s mint halad … az évezredeken át … a műveltség világútján. (Gárdonyi Géza) || a. Ennek megnyilvánulása vmely korban, ill. vmely társadalmi tevékenység területén. Irodalmi, technikai, természettudományos → klasszikus műveltség; korszerű műveltség; → latinos ókori műveltség.
2. (birtokos személyraggal) A műveltség (1) azon elemeinek összessége, amelyeket vki elsajátított, magáévá tett. Vkinek az általános műveltsége. Nagy műveltsége van. Van némi zenei műveltsége. Alkalma volt fitogtatni irodalmi műveltségét. (Babits Mihály) || a. Vkinek a művelt (1, 1a) volta, amely kül. a tapintatos, mások iránt figyelmes magatartásban nyilvánul meg. Minden megnyilatkozásából kitetszik műveltsége. Nem sok iskolát végzett, de lelki műveltség dolgában sok tudós is példát vehetne tőle.
Szóösszetétel(ek): 1. műveltségellenes; műveltségház; műveltségterjesztő; műveltségtörténet; 2. közműveltség; szakműveltség.
műveltségi; műveltségű.
