muzsika
muzsika főnév ..kát, ..kája
1. (régies v. kissé bizalmas) Zene. Fülbemászó muzsika; a Varázsfuvola muzsikája. Ünnepeket, muzsikát, táncot, játékokat adván, A nagyot a széppel kedvesen összekötéd. (Berzsenyi Dániel) A rádió kagylóját felveszem | … Hallga! Muzsika! (Tóth Árpád) || a. (népies, bizalmas) Vmely hangszeren előadott, főleg népi v. szórakoztató zene, zeneszó. Falu végén szépen szól a muzsika. A Pindus tetején sok olasz veri szép muzsikáját. (Csokonai Vitéz Mihály) Rá termett a táncra Marci, nem tanulta; Betért a csárdába, ha szólt a muzsika. (Petőfi Sándor) Fritz muzsikája mellett valcert … táncoltak a foglyok. (Kuncz Aladár)
2. (ritka) Nem zenei hangoknak a fülre kellemes hatást tevő csengése, hangzása.
3. (népies) Hangszer, zeneszerszám. A honvéd urak elvitték magukkal a bandát … Csak az iskolai zenekar van itten, azoknak meg csupa fúvó muzsikájuk van. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): muzsikarajongó; muzsikaszerető.
