nagyfejű
nagyfejű [e] melléknév és főnév
I. melléknév Nagyobb fejű v. (tréfás) (nagyfejűbb).
1. (bizalmas, gúnyos) Vezető állásban levő, tekintélyes <személy>. Amint közöttük valék, mint a nagyfejű professzortól a diákok, hirtelen elhallgattak. (Vas Gereben) Megtanácskozták a dolgot a nagyfejű emberek. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, népies) Ittas, részeg, boros. Toldi György meg … Egy öreg karszékbe úr-magát vetette … Majd midőn meglátta a telek lábjában Ülni öccsét Miklóst nagy-búsan magában, Feltámad lelkének szennyes indulatja, S nagy fejű legényit ily szókkal biztatja … (Arany János)
II. főnév -t, -ek, -je [e, e] (főleg többes számban) (bizalmas, gyak. gúnyos) Nagyfejű (1) ember. A nagyfejűek döntöttek a kérdésben. Laci bátyám kezet fog a legnagyobb gazdákkal, de azoknak a szegénybelieknek is int …, akik odább húzódva lesik, mit is hánytorgatnak itt elöl a nagyfejűek. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, bizalmas, gyak. gúnyos) Nagyon okos ember. [A sonkában] trikigyók [= trichinák, fonálférgek] vannak … – Ejh, talán nem is igaz, csak a nagyfejűek fogták rá. (Jókai Mór)
