nagylelkű
nagylelkű [e v. ë] melléknév -en [e], -bb v. (ritka) nagyobb lelkű (választékos)
1. Nemes, emelkedett gondolkodású, fölényével vissza nem élő, egyéni sérelmek megtorlásáról önként lemondó, megbocsátó. Nagylelkűen megbocsátott ellenségének. De im, midőn épen kezében a halál, Nagy lelkű asszonyom szabadságot ajánl. (Arany János) [Vörösmarty] nagyobb lelkű volt, mintsem irigy lehessen. (Gyulai Pál)
2. Önzetlenül bőkezű, adakozó. Szerencsémnek tartom, ha e nagylelkű nőt, ki nyomorúságában is jót tesz másokkal, … segíthetem. (Csiky Gergely) Nagyon figyelmes és nagylelkű házigazda volt. (Kuncz Aladár) || a. Ilyen személyre valló. Nagylelkű adomány, eljárás, kijelentés, magatartás, megbocsátás, viselkedés.
3. (régies) Bátor, rettenthetetlen, hősi(es). Éljetek ti is, rettenthetetlen magyar seregek, nagylelkű hazámfiai! (Csokonai Vitéz Mihály)
