nagytiszteletű
nagytiszteletű [ë-e] melléknév (vallásügy)
<Önálló gyülekezeti v. ezzel egyenrangú hivatali munkakört betöltő protestáns lelkipásztor címe.> Nagytiszteletű Tóth Sándor ref. lelkész úrnak. || a. <Ilyen lelkipásztor v. felesége megszólításában v. megnevezésében.> Nagytiszteletű úr, asszony.
