nála
nála határozószó (személyragos) -m, -d, nálunk, -tok, náluk v. (régies) nálok. Nyomósítva: énnálam stb., őnáluk. A személynévmás nem használt -nál ragos alakja helyett, néha a mutató névmás -nál, -nél ragos alakjának értelmében. Általában a személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert, a szóban forgó személynél, tárgynál, dolognál.
1. Azon a helyen, ahol a beszélő v. a szóban forgó személy él, tartózkodik, tartózkodni szokott; lakásán, munkahelyén stb. Ma nálatok ebédelek. Tegnap nálam volt a barátom (a hivatalban). Küldöttség jelent meg nála. (Mikszáth Kálmán) || a. (csak többes számban) Abban az országban, községben, azon a területen, ahol a beszélő v. a szóban forgó személy lakik, ahová való. Nálunk Somogyban, Magyarországon. Uj a világ nálunk is már, hozsánna. (Ady Endre) || b. (csak többes számban) Abban a közösségben, ahova a beszélő v. a szóban forgó személy tartozik. Nálatok a hivatalban mikor kezdődik a munkaidő? A gyerek nálunk [ebben az iskolában] jól viseli magát. Nálunk, magyar uraknál… az asszony hozza a pénzt, és a hivatal elviszi. (Mikszáth Kálmán) || c. A beszélőnél v. a szóban forgó személynél (van vmi) úgy, hogy használja, rendelkezésére áll. Nálad van még két könyvem. Náluk van száz forintom.
2. A beszélő v. a szóban forgó személynél magánál hordva. Nála van ← vmi. Nincs nálam az órám. Van pénz nálad? Hát itta pénzük nálam, a mérnök úr ideadta nekem. (Tömörkény István) || a. (ritka) A beszélő v. a szóban forgó személy birtokában, keze között. S miért vagytok ti kiváltságosok? Miért a jog csupán ti nálatok? Apáitok megszerzék a hazát, De rája a nép-izzadás csorog. (Petőfi Sándor)
3. A beszélő v. a szóban forgó személy számára; előtte. Nálam nincs értelme a hazudozásnak. Nála nem számít a pénz.
4. (ritka) A beszélő v. a szóban forgó személyt illetőleg. Beteg volt, de győzött nála az erős természet. Nálad minden könnyen megy.
5. (tájszó) A beszélő v. a szóban forgó személyhez; hozzá. Odahozta nállam, igen sok lett vón neki vinni. (népköltés) Nőd … komornái mind nálam szegődtek. (Szigligeti Ede)
6. (középfokú melléknév és határozó mellett) A szóban forgó személyhez, dologhoz viszonyítva, hozzá hasonlítva; mint ő v. az. Gyak. nyomatékosan: nálánál stb. Pista szorgalmasabb nálad. Hátrább áll nálam. Nem lehet senki, aki apádat nálamnál inkább tisztelné. (Eötvös József) Temetőbe kit kisérnek? | Akárki, már nem földi rab, Nálam százszorta boldogabb. (Petőfi Sándor)
7. <Nélkül névutó mellett.> Nála (nálam stb.) nélkül: őnélküle (énnélkülem stb.). Nálad nélkül nem szívesen megyek sétálni. Nála nélkül ne döntsetek!
