napestig
napestig [e; p-e] határozószó (népies, régies, irodalmi nyelvben)
Addig, amíg a nap le nem nyugszik; napnyugtáig, estig. Hajnaltól, reggeltől napestig. Húsz láncsást csak azért tartolt, hogy tíze napestig, Tize viszont éjjel mindég őrt álljon az udvar Környékén. (Fazekas Mihály) Dolgozik hajnaltól napestig, | hogy megéljen feleségével és kisleányával. (Kosztolányi Dezső)
