napfényes
napfényes melléknév -ebb [e]
1. (választékos) Napos, napsütéses, derült <idő, időszak.> Napfényes délután, reggel. Régen volt ilyen szép napfényes nyarunk! [A városka] bádogtornyai messze csillogtak napfényes időben. (Mikszáth Kálmán)
2. Olyan <tárgy>, amelyet a napfény megvilágít. Napfényes ablakok, falak. A napfényes téli hónál Ragyogóbb a fehérséged. (Vajda János) || a. Olyan <hely, helyiség>, ahová a napfény könnyen elér, amelyet meg szokott világítani; napsütötte. Napfényes lakás, szoba, veranda. A sötét éjszakában felidéztük a városka napfényes utcáit, szürke kövekből épült templomát. (Kuncz Aladár)
3. (átvitt értelemben, választékos) Örömmel, vidámsággal teljes; ragyogó, derűs, napsugaras. Életének napfényes korszaka. E gyönyörű napfényes episod után ismét elsötétül minden … (Arany János) A mi házunk … kis egyszemű házacska volt … Ez volt az a hely, amiről édesanyámnak csupa … jó emléke maradt …: itt élte le boldog és … napfényes legszebb asszonykorát. (Móricz Zsigmond)
