naplemente
naplemente főnév, (ritka, irodalmi nyelvben) naplement [ë-ë] -et [ë]
1. A nap lenyugvása, eltűnése a látóhatár mögött. Nap lementén van gyönyörűségem, Nap lementén, nap piros sugarán, Amint játszik a lombok sudarán. (Petőfi Sándor) A szép naplementet rút zivatar követte. (Jókai Mór) Hallani hallali kürtjét … | Vagy Svájcban lenni vendég: | Csodálni naplementét. (Tóth Árpád) || a. Az az időpont, amikor a nap lenyugszik. Hajlott az öreg dél immár naplementre. (Arany János) Maga keféli a lovat és az ökröt minden hajnalban, s sajátkezűleg végzi a földművelést … hajnaltól … naplementig. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, költői) Nyugat (1). Micsoda föld ez a vidék, Hogy itt a nap száll keletre? | Nem, mint máshol, naplementre? (Arany János)
naplementés; naplementi.
