nappal
nappal határozószó és főnév
I. határozószó
1. Reggeltől estig egyfolytában. Nappal jobban látjuk a színeket, mint este. Nappal a látóhatár felett van a nap.
2. A reggeltől estig terjedő időn belül valamikor. Fényes v. világos nappal elvitte a róka a tyúkot. Nem hozok a házra semmi veszedelmet, Jóllehet hogy éjjel járok, mint a lélek, De ha nappal jőnék, tudja, megölnének. (Arany János) Mért nem hítt rendes látogatásra nappal? … Vagy talán arra gondolt, hogy nappal le vagyok kötve? (Gárdonyi Géza) Az utcapadon végigheveredem fényes nappal is és horkolok. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ok, -a A reggel és este között levő időszak, amíg a nap le nem nyugszik. → Éjt nappallá téve. A nappalok forrók, az éjszakák hűvösek. Nappal van, ne aludj! A nappal iszonyú hőséget árasztott. (Eötvös Károly) Nappal lett, indult a józan robot. (Tóth Árpád)
III. Nappalra: arra az időre, amíg a nap a látóhatár fölött van. Ez az ing nappalra való, ez éjjelre.
Szólás(ok): (bizalmas, tréfás) láttam én már éjjeliőrt nappal meghalni: megesik az ilyesmi, történt már ennél nagyobb csoda is; ld. még: éjjel.
Szóösszetétel(ek): éjjel-nappal.
nappalos.
