nedv
nedv [e] főnév -et, -e [e, e]
Általában folyadékszerű anyag.
1. Gyümölcsnek kisajtolható, kipréselhető v. kicsorgó leve. A gyümölcsök ízes nedve; a szőlő nedve.
2. A fában, általában a növényekben keringő folyadék; sejtnedv, tejnedv. A fák nedve. Az ópium a mák fejének tejszerű nedve. A föld bő nedvet ád a plántált olajfának. (Csokonai Vitéz Mihály) Mit remegsz? él, bár lekötve Szunnyad olykor [a fa] téli nedve, Természetben nincs halál. (Arany János)
3. (irodalmi nyelvben) Az emberi v. az állati testben levő v. ott képződő különféle folyékony anyag (vér, vizelet, könny, gyomornedv stb.). Haj! csakugyan meglelted utóbb a harc mezejében | … végvesztedet ifju. | Itt idegen porban temetődöl …, Messze szüléidtől s nem fogják sírodat a bús Hölgyek szép szemeik nedvével elönteni. (Vörösmarty Mihály) A szíved hajtó élő drága nedv … A mi bús vérünktől is gazdagult. (Tóth Árpád) Elissza nedveim a láz. (József Attila)
4. (költői) Iható folyadék, ital, víz. A kristálytiszta csermely kiválja üdítő nedvét. (Vas Gereben) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Bor. Rozgonyit is többen éltetik a borral… | Csak Toldi nem eszik, nem is iszik, hallgat; … Senki nem is látná az-nap ugyan kedvét, | Meg se csippentené Eger áldott nedvét. (Arany János) Ha Tokaj a bortermő hegyek királya, Somlyó se kutya … Aranyszínű nedve … behűtve a világ bármelyik pecsenyeborával fölveszi a versenyt. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. nedvbőség; nedvcsatorna; 2. bélnedv; csontnedv; életnedv; emésztőnedv; gyomornedv; sejtnedv; szőlőnedv; tápnedv; tejnedv.
nedvetlen v. nedvtelen.
