négyütemű
négyütemű [e; gy-ü] melléknév
1. (irodalomtudomány, zene) Négy ütemből (1, 2) álló, négy ütemre oszló <vers(sor), zenei alakzat>. Négyütemű forma, motívum. A Zrínyi-versszak négyütemű sorokból áll.
2. (műszaki nyelv) Négyütemű motor: olyan belső égésű m., amelynek dugattyúja két elégési ütem közt négyszer teszi meg útját a henger hosszában, s a főtengely ezalatt két teljes fordulatot végez.
négyüteműség.
