négyzet
négyzet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (mértan) Derékszögű, egyenlő oldalú négyszög; átlói egyenlők, és egymást felezik. A négyzet területe. Rajzolj egy négyzetet! || a. Ilyen v. ehhez hasonló, ezt megközelítő alakzat, forma. A város területe négyzet alakú. A diákok négyzetben állottak fel.
2. (mennyiségtan) Vmely mennyiségnek, számnak, algebrai kifejezésnek második hatványa, ill. önmagával való szorzata. A négyzeten: a) <a szám> önmagával megszorozva; öt a négyzeten (52); b) (bizalmas) sokszorozott, hatványozott mértékben; szemtelenség a négyzeten; négyzetre emel: <vmely számot, mennyiséget> második hatványra emel.
3. (mennyiségtan) (Rendsz. egytagú algebrai kifejezés után:) x négyzet: x a négyzeten, x(-nek a) négyzete. x négyzet plusz y négyzet: x2 + y2.
Szóösszetétel(ek): négyzetdeciméter; négyzetláb; négyzetmérföld; négyzetmilliméter; négyzetöl.
