nekirugaszkodik
nekirugaszkodik tárgyatlan ige
1. <Ember, állat> rendsz. lábát vminek nekifeszítve hirtelen futásnak, ugrásnak, nagy erőfeszítést kívánó munkának nekilendül, nekifog. Nekirugaszkodtak, és szélsebesen futni kezdtek. A tigris nekirugaszkodott, s támadásra lendült. [A bika] Rémitőt sikkantott és a port kapálta … Egyszersmind erősen neki rugaszkodva, Szarvát öklelőre nagy-le bocsátotta. (Arany János) A négy tüzes paripa nekirugaszkodott. (Jókai Mór) || a. (vonzat nélkül) (átvitt értelemben) Minden erejét összeszedve, ill. nagy erővel hirtelen nekilát vminek, kül. vmilyen munkának. Nekirugaszkodott, és átment a vizsgán. || b. (átvitt értelemben) Ámbár a folyóvíz olyan nagy potentát, hogy még … [a határból] is elvisz egy darabot, ha tavaszi áradáskor nekirugaszkodik. (Mikszáth Kálmán) || c. (átvitt értelemben, bizalmas) Gyors iramban, rendsz. kapkodva, hebehurgyán kezd vmit csinálni. Hű, de nekirugaszkodott a szónok! Most kezd igazán játszani, nagyon nekirugaszkodott.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Nekirugaszkodik vminek v. (ritka) vmit csinálni: vmely cselekvésnek, munkának nagy erővel, lendülettel gyorsan nekilát, nekifog. Nekirugaszkodik a tanulásnak. Nagyon nekirugaszkodtak az aratásnak. Olvasod Toldit s nekirugaszkodol verset írni egy ismeretlen falusi ember dicséretére. (Arany János) || a. Nekirugaszkodik vminek, vkinek: tárgynak, személynek ilyen módon nekiesik, hozzálát, kézbe kapja, hogy vmely tevékenységet végezzen vele v. rajta. Nekirugaszkodik a csillének, a kötélnek, a szekérnek. Hegyes dzsidájával nekirugaszkodott az ártatlan fiúnak. (Jókai Mór) Nekirugaszkodott … a vasdorongnak, de az neki se mozdult. (Mikszáth Kálmán)
nekirugaszkodás; nekirugaszkodó; nekirugaszkodott.
