népfelkelés
népfelkelés főnév népfölkelés (történettudomány)
1. (katonaság) <Az Osztrák–Magyar Monarchiában> az a katonai intézmény, amely nem hadköteleseket (sem a hadsereghez, sem a honvédséghez nem tartozókat) hadiszolgálatra igénybe vehetett. A népfelkelés az idősebb korosztályokat is mozgósította. || a. (katonaság) A haderőnek az a része, amely az ennek az intézménynek a keretében mozgósított személyeket foglalta magában. Áttették a népfelkeléshez. A frontra dobták a népfelkelést is.
2. A nép (3) fegyveres fölkelése vmely elnyomó v. támadó hatalom ellen. Kossuth felhatalmazást kapott, hogy az Alföldön népfelkelést szervezzen. Midőn én, mint az ország teljhatalmú biztosa, .. népfelkelést intézendő, utamba más helyekre is bementem, azért mentem be, hogy lelkesedést ébresszek; de Szegedre azért jöttem, hogy itt a lelkesedést szemléljem. (Kossuth Lajos) || a. (ritka) Az ilyen felkelésben résztvevők összessége v. vmely egysége. [1849] június huszadikán ezrével lepte el a népfelkelés a tiszamelléki rónát. (Jókai Mór)
népfelkelési.
