néptelen
néptelen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <hely, terület>, ahol nem tartózkodnak emberek; elhagyott, kihalt. Néptelen utca, tér. Lenn a város csendes és néptelen volt. (Gárdonyi Géza) A gyalogjáró csaknem néptelen. (Kaffka Margit) Az utca néptelen, … kip-kop, kopognak lépteik a hajnali csöndben. (Nagy Lajos)
2. Olyan <hely, terület>, ahol aránylag kevés személy él; elnéptelenedett. Néptelen ország, terület, tartomány. Babilonból … feléje száll az elhagyott nők, a tehetetlen vének sóhaja, a néptelen városok kísérteties réme. (Péterfy Jenő)
néptelenség.
