neveletlenség
neveletlenség főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) A neveletlen (2) melléknévvel kifejezett (emberi, jellembeli) tulajdonság; kellő nevelés hiánya, a művelt társadalmi érintkezés szabályainak nem ismerése v. semmibe vevése, a jó modor, az illem, az illendőség követelményeiben való járatlanság; modortalanság, faragatlanság. Erről a neveletlenségről le kell őt szoktatni. || a. Vkinek, vminek neveletlen (2, 2a) volta. A hányaveti válasz neveletlensége. Fölháborító ennek a fickónak a neveletlensége.
2. (többes számban ritka) Erre mutató, valló, neveletlen (2a) tett, magatartás, viselkedés; illetlenség, modortalanság. Micsoda neveletlenség ez? Nagy neveletlenség lett volna, ha szó nélkül elmész. Megbüntették neveletlenségéért. Pista úrtól mindenféle oromba neveletlenséget eltűrtek. (Krúdy Gyula)
