nevetlen
nevetlen [e-e-e] melléknév (régies)
1. Olyan, akinek, aminek nincs neve; név nélküli. (népies) Nevetlen ujj: gyűrűsujj, a kisujj mellett levő ujj. Hazai régi historicusaink, … nem régibbek … Béla király nevetlen íródeákjánál. (Csokonai Vitéz Mihály) Lőrinc legelébb is Elnyerte jutalmát, el a kötelét is: A mátkai gyűrűt nevetlen ujjára; Örvend neki a hős: azt hiszi, jól jára. (Arany János) A János bal keze középső ujját a malac még kicsi korában kettéharapta, így Jánosnál tömésre [= a pipa tömésére] a nevetlen ujj van hivatva. (Tömörkény István)
2. Hírnevet még nem szerzett, még ismeretlen, jelentéktelen, nem híres, nem ismert <személy>. [Coriolanus] Minden név ellen tiltakozva szólt; ő | Nevetlen semmi, Róma lángiban, | Ottan kovácsol majd nevet magának. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás)
nevetlenség.
