nevezetesség
nevezetesség főnév -et, -e [ö, e]
1. (csak egyes számban) A nevezetes (I. 1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, ill. állapot; híresség, hírnév. Kétes (értékű) nevezetesség; nevezetességre jut. Ez volt a vége a szomorú nevezetességre jutott rablóvezérnek … (Jókai Mór) || a. Vminek nevezetes (2–3), jelentős, fontos volta; érdekesség; jelentőség, fontosság. A dolog nevezetessége az, hogy … Nevezetessége miatt meg kell emlékeznünk a következő esetről.
2. (régies) <Rangjánál, állásánál, társadalmi szerepénél fogva> nevezetes (I. 1), jelentős személy(iség). Hirtelen ismeretessé lett neve a hazai első nevezetességek közé emelte őt. (Jókai Mór)
3. Vmely szempontból nevezetes (I. 2) dolog, tárgy, kül. vmely természeti alakulat, építészeti, művészeti alkotás; híres, érdekes látnivaló. E vidéken nincs semmi nevezetesség. A múzeum nevezetessége egy Munkácsy-kép. Magyarázta, mutogatta, ami nevezetességet a vidék nyújtott. (Mikszáth Kálmán) Felültette Bandit egy omnibusz tetőülésére. Onnan mutogatta a történelmi nevezetességeket. (Kosztolányi Dezső)
nevezetességű.
