noha
noha kötőszó (megengedő értelmű mondatban) (választékos)
<A vele bevezetett mondat v. mondatrész olyan okot, feltételt, lehetőséget tartalmaz, amelynek megléte ellenére a várt okozat helyett annak ellenkezője következik be. Az utána következő mondatban gyak. ellentétes kötőszóval.>
1. Igaz, hogy … annak ellenére, hogy …, bár (I. 1). Noha már azok a víg szüretek régen elmúltak, … mindamellett még zajos a Somlyó szüretkor. (Mikszáth Kálmán) Noha a kliensek visszavonták panaszukat, … a Kamara mégis törölte tagjai sorából. (Babits Mihály) Tűnt évek őre, add áldó kezed, | s kalauzolj, édes Emlékezet! | … Az Ipolyt, | azt ma is látod! … Nyáron a füzet | s az árnyát, s élő tükrét: a vizet, | mely áll, ha fut is, és fut, noha áll. (Szabó Lőrinc) || a. (megelőző főmondattal) Holott, pedig. Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet … Igy sirattad mindig, én ha mondtam néha: … Hogy parasztnak is rosz, lebzsel készakarva, Noha birna dolgot, mert erős, mint marha. (Arany János)
2. (ritka) Még akkor is, ha …, még ha …, is. Örömest elnyelném, noha méreg volna: De elő kell adnom, nem tehetek róla. (Arany János)
