nono
nono mondatszó (bizalmas)
1. (a második szótagon hangsúlyozva) <Veszélyre, kellemetlen következményekre való figyelmeztetésként, tiltásként.> Nono, nem szabad a tűzhöz nyúlni. Saul: Vigyázz magadra. Ez nem jót jelent. Borics: Hahaha, babonás golyhó! Saul: Nono! (Petőfi Sándor)
2. (a második szótagon hangsúlyozva) <Sértődött tiltakozás, leintés, rendreutasítás, kioktatás bevezetésére.> Nono, lassabban a testtel! Nono barátocskám, nem olyan egyszerű ez. Nono atyafi, mondá őexcellenciája, én kancellár vagyok, nem kancellista. (Jókai Mór)
3. (vagy az első, vagy a második, vagy ritkán mindkét szótagon hangsúlyozva) <Csillapításként, nyugtatásként, csitításként.> Nono, nem kell azért mindjárt sírni!
4. (vagy az első, vagy a második szótagon hangsúlyozva) <Megelőző állítás helyességét kétségbe vonó kifejezés v. tagadás bevezetésére.> Nono, ezt nem lehet mondani.
5. (rendsz. az első szótagon hangsúlyozva) (népies) <Helybenhagyás kifejezésére.> Jobb a mienk [= a mi tárónk] odaki – szól az asszony. – Nono – adja rá a helybenhagyó véleményt István. (Tömörkény István)
