nőszik
nőszik tárgyatlan ige -öm (-ök), -öl; -tem [e], -ött; -nék, -nél, -ne [e]; nősszék (nősszön) (régies)
1. <Férfi> nő(ke)t kerülget, mert feleséget v. szeretőt akar magának szerezni; udvarol. Nász van-e még Ügödön, vagy tán itt nőszik Igar ma? (Vörösmarty Mihály) || a. <Férfi> házasodik, nősül.
2. (választékos, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) <Ember, kül. férfi> nemileg érintkezik, közösül. Kelletlenűl eszem: mert nőszni vágyok. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Boldog, ki csak nősz’, alszik és emészt. (Reviczky Gyula) || a. (választékos, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) <Állat, kül. a hímje> párosodik. Varasbékák [= varangyos békák] nősztek gombákon. (Csokonai Vitéz Mihály) Bocskor is van, nézz ide. | Puszta palláson hevert már. | Lopva nőszött benn egérke, S fölnevelte kölykeit. (Vörösmarty Mihály)
nőszés; nősző.
