növedék
növedék [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (jogtudomány) Vmely tulajdonnak természetes módon való szaporodása v. céltudatos munkával elért olyan szaporulata, amely a tulajdon alkotórészévé válik, vele együtt egy tulajdont alkot. Növedéknek tekinthető a folyómenti teleknek iszaposodás útján való növekedése. || a. (erdészet) Az erdő élőfa-állományának szaporodása.
2. (hivatalos) <Főleg nyilvántartási, leltári följegyzésekben> élőlények v. élettelen tárgyak állományának szaporulata, számbeli gyarapodása. Népességi, állatkerti növedék; a könyvtár növedéke; növedékbe vesz: állományának részévé tesz, állományába iktat. A kórház új betegeket vett növedékbe.
növedéki.
